Költözés

Első bejegyzés:
Augusztus 28., csütörtök
14:04
   A kocsiban ültem, míg nagypapa és apa beszélgettek. Nyilván az útról, meg hogy mikor jönnek ők is utánunk. Én nagypapával megyek el Kelenföldre, ahol házat vettünk. Azért nem a szüleimmel megyek, mert ők itt maradnak még Maglódon egy kicsit. Egy hetet, mert apa munkahelyén lassan intézik az áthelyezést és ezért még marad, anya pedig itt marad vele, én meg addig nagypapánál leszek az unoka húgommal, Petrával. Klasz. És persze ányáék pont nem lesznek ott a gólyatábor és az első hetem előtt.
   Rányomtam a dudára, mert már félórája ott ültem az autóban. Apa gyorsan mondott még valamit papának, aki bólintott és már jött is.
   -Végre - csatoltam be a biztonságiövet. - Azt hittem már el se indulunk.
   -Tudod van az a mondás, hogy türelem rózsát terem - nézett rám mosolyogva. Beindította a motort és kikanyarodott az útra. Intettem anyuéknak az ablakból, majd kikanyarodtunk az utcából.
   Az út nagy része csöndben telt. Papa az útra figyelt, én meg zenét hallgattam. -Mindjárt ott vagyunk - szólt nagypapa. Lekanyarodtunk a főútról egy mellékutcába. Majd egy másik utcába kanyarodtunk és lelassítottunk egy narancssárga ház előtt. Nagypapa megnyomott a távirányítón egy gombot és a kovácsoltvas kapu lassan kinyílt, majd beálltunk. Kirántottam a fülhallgatót a fülemből és kinyitottam az ajtót. Levettem a lábam a műszerfalról és belebújtam a cipőmbe, majd kiszáltam.
   Szépen gondozott fű volt és egy kőből kirakott ösvény vezetett az ajtóhoz. A garázs ajtaja fehér volt és fel volt húzva. Bent dobozok voltak szépen sorban. A fal fehér volt és tiszta, sehol sem volt pókháló. Kivettem a tarisznyámat és a vállamra dobtam. A nap tűzött és kellemes, lágy szél fújt. Frissen vágott fű szag volt, enyhe benzin szaggal. Mélyen beszívtam a levegőt. Szeretem a benzin szagot. Végigmentem az ösvénykén, míg nagypapa beállt a garázsba. Az ajtó nagy és fehér volt, levél formájú ablakokkal. Bedobtam a táskámba a telefonom és benyitottam.
   Cappuchinó barna volt a fal és fehér szekrény szolgált a kabátoknak, meg akasztók. Egy kis szekrény is volt, amire párnákat raktak, hogy le lehessen ülni. A szűk helység jobb oldalán egy nagy tükör volt. Neon zöld sortot és fehér buggyos pólót vettem fel, ami alatt neon zöld trikó volt. Vörös hajamat laza kontyba kötöttem és egy ugyan olyan fehér rózsát tűztem bele. Meg voltam elégedve magammal, mert így néztem ki mikor otthon megnéztem magam a tükörben. Az alatt az egy óra alatt, amíg ide értünk, nem esett szét a hajam és nem lett gyűrött a ruhám.
   Léptek zaját hallottam. A szekrények mellett, bal oldalt volt a lépcső. Onnan jött a zaj. Egy alacsony lány jött le. Hosszú, barna haja szabadon lógott, nagy zöldes szemeivel fürkészve figyelt.
   -Petra - suttogtam a tükörben nézve. Elmosolyodott és leugrott az utolsó lépcsőfokról.
   -Zsófi! - kiáltotta és a nyakamba ugrott. Szorosan öleltem húgom és beszívtam ismerős illatát. - Annyira hiányoztál!
   -Te is nekem. - Elengedtem és jól szemügyre vettem. Utoljára hét évesen láttam, rózsaszín ruhában. Most farmer sortot és kék trikót viselt. Bár a temetésen ott volt, elkerültük egymást. - Hogy vagy, hercegnő?
   -Köszi, jól. Bár kicsit egyedül, de papa mindent megtesz, hogy ne érezzem magam egyedül - szomorodott el a végére a hangja.
   -De most én is itt vagyok, és remekül fogjuk érezni magunkat!
Petra elmosolyodott és megragadta a kezem. - Gyere, körbe vezetlek. Történt néhány változtatás, mióta nem voltál itt.
Bementünk a konyhába, ami régen zöld színű volt. Most az egész ház cappuchinó színű, a konyhában pedig a szekrények szilva fából készűltek. Márványpadló volt az egész házban. Az ebédlőt és a konyhát egy kis pult választotta el, ahol a sütő és a tűzhely volt, a szagelszívóval. A székek fehér bőrből voltak. A nappali ott volt mellette, nem választotta el fal. A kanapé fehér volt, barna párnákkal. A dohányzó asztalon könyv hevert. A síkképernyős tv mellett dvd-k sorakoztak. Egy kis kandalló is volt, ami előtt két fotel volt, meg egy puff. A nappaliból egy ajtó vezetett a fürdőszobába, amit a folyosóról is meg lehetett közelíteni. A folyosó fal könyvespolc volt, millió könyvel. A végén nagypapa szobája volt. A fürdőszoba tágas volt. Egy kád és két mosdókagyló található bent, egy wc-vel. Itt zöld falicsempe volt, fehér padlócsempével.
   -Megmutatom az emeletet - húzott ki a fürdőszobából Petra. Felmentünk a lépcsőn, aminek a falára fényképeket kakasztottak, nagyiról, Petráról, apuról és rólam. - Először az én szobámat nézd meg!
   -Petra hagyd Zsófit, had legyen egyedül! - szólt fel papa, aki időközben bejött a házba. Petra fújtatott és lerohant a lépcsőn. Én bementem a saját szobámba.
   Tágas volt, fehér falakkal. Az ágy sötét fából volt, fehér lepedővel és fekete ágyneművel. Egy sötét íróasztal volt az ablak alatt. Az ágy egyik oldalán szekrény volt, a másikon éjeli szekrény. A falon az ággyal szemben tv volt felfúrva a falra. Alatta üvegpolc, ami üres volt. Csak egy dvd lejátszó volt rajta.
   A parketta szép tiszta volt és nem akartam összepiszkolni. Lerúgtam a zöld cipőm és ledobtam a tarisznyámat az ágyra. Lerogytam az ágyra és összegömbölyödtem, a gondolataimba merülve.